Szózat

1. Hazádnak rendületlenűl
Légy híve oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Melly ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely:
‖: Áldjon vagy verjen sors keze,
Itt élned, halnod kell. :‖

2. Ez a föld, mellyen annyiszor
Apáid vére folyt,
Ez, mellyhez minden szent nevet
Egy ezred év csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
‖: Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai; :‖

3. Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harcz alatt;

És annyi balszerencse köztt,
Olly sok viszály után,
‖: Megfogyva bár, de törve nem
Él nemzet e hazán, :‖

4. S népek hazája, nagy világ,
Hozzád bátran kiált:
„Egy ezred évi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiában onta vért,
‖: S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért. :‖

5. Az nem lehet, hogy ész, erő
És olly szent akarat
Hiába fáradozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, melly után
‖: Buzgó imádság epedez
Száz ezrek ajakán. :‖

6. Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll;

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
‖: S az ember millióinak
Szemében gyászköny ül. :‖

7. Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, oh magyar!
Ez éltetőd s ha elbukál,
Hantjával ez takar;

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely:
‖: Áldjon vagy verjen sors keze,
Itt élned, halnod kell! :‖