Szózat

1. Hazádnak rendületlenűl
 légy híve oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
 melly ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl
 nincsen számodra hely:
‖: Áldjon vagy verjen sors keze,
 itt élned, halnod kell. :‖

2. Ez a föld, mellyen annyiszor
 apáid vére folyt,
Ez, mellyhez minden szent nevet
 egy ezred év csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
 Árpádnak hadai;
‖: Itt törtek össze rabigát
 Hunyadnak karjai; :‖

3. Szabadság! itten hordozák
 véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
 a hosszu harcz alatt;

És annyi balszerencse köztt,
 olly sok viszály után,
‖: Megfogyva bár, de törve nem
 él nemzet e hazán, :‖

4. S népek hazája, nagy világ,
 hozzád bátran kiált:
„Egy ezred évi szenvedés
 kér éltet vagy halált!”

Az nem lehet, hogy annyi szív
 hiában onta vért,
‖: S keservben annyi hű kebel
 szakadt meg a honért. :‖

5. Az nem lehet, hogy ész, erő
 és olly szent akarat
Hiába fáradozzanak
 egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
 egy jobb kor, melly után
‖: Buzgó imádság epedez
 száz ezrek ajakán. :‖

6. Vagy jőni fog, ha jőni kell,
 a nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
 egy ország vérben áll;

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
 népek veszik körűl,
‖: S az ember millióinak
 szemében gyászköny ül. :‖

7. Légy híve rendületlenűl
 hazádnak, oh magyar!
Ez éltetőd s ha elbukál,
 hantjával ez takar;

A nagy világon e kivűl
 nincsen számodra hely:
‖: Áldjon vagy verjen sors keze,
 itt élned, halnod kell! :‖